Roham után szabadon foglak

Most azért ül Ági, mert hétvége van? A bírók, ügyészek, kórháziak a gyerekeikkel mulatnak, tévéznek, matinéznak?
Aztán jön a Mikulás és a Karácsony, ki ér rá bűnözőkkel, holmi eljárás alatt foszladozókkal foglalkozni. Majd tavasszal, ha olvad! Akkorra kitanulja az ügyész úr, a bírák és az ügyvédek, azt, amit az eljárás alatt veszteglő eléjük hozott. A jövőjüket, unokáik biztonságát, lelki egyensúlyát. Még nem hiszik. Mindez fesztivál, véres, gyilkos, aljas ünnepély. Az anyák, a családok tépelődve várnak, hátha kijön, hátha bevihetik a börtönbe terhüket, hogy Ági megvizsgálja őket szelíden, mert csak annyit tesz, amennyit kell. Majdnem semmit. Ez a baj vele. Az intézményekben mindennek neve, szobája, hivatala van. Sok bonyodalom, fontoskodás, izgalom, alkalom, aggódni, változtatni, hálálkodni.

Hideg tél lett. A gyerekek döbbenten hárítanak. Próbálnak úgy tenni, mintha a méhkirálynőt nem érte volna megrázó, felejtehetlen csapás. Gondolják, a felnőttek világa logikus, ki fog jönni az egyenletekből, hogy a Mama ártatlan, vagy legalábbis annyira pazar a statisztikája, hogy hamarosan szabadul. A pártok, intézmények nem szeretnék magukat túl-exponálni, nehogy magukra haragítsanak más pártokat, egészségügyet, minisztériumokat. Mindenki tekintettel van valakire, valamire. Főleg önmagára. A lelki egyensúlyára. Közben a nők, akik szülni vágynak, és akiknek szülniük kell, vesztenek. Elvesztik a folyamatosságot, a bábájukat, az orvosukat, a barátukat, a biztonságukat. Visszahunyázkodnak a rendszerbe. A jól követhető, számítható, finanszírozható meghamisított adatbázisokba, kórlapokba, kis és nagyágyakba, inkubátorokba.

Ági nem tud gyakorolni, nem találkozik az őt szerető lelkekkel. Bár a foglárok közt van megértő, összefutottam velük véletlenül egy bárban. Mondták, hogy szeretik, vigyáznak rá, de van, aki boszorkányt lát benne, és, amikor épp azok vannak ügyeletben, baj van. Ez is csak egy intézet. Kisérleteznek a rabokkal, ahogy a klinikákon a betegekkel. Néha elhal pár anya, néhány baba, hogy ártatlan és óvatlan áldozata, kisérleti egere legyen egy-egy professzornak, hogy meglegyen a kötelező cikk szám. Kint is van minden, ahogy bent is. De itt az idő, a térbeli elhatárolás a bűn, nem az, amit ráfognak Ágira. A média mondjuk jól jár. Van miről írni. Van egy titokzatos nőalany, „bábagerilla”. Micsoda pompás rágcsálnivaló a mindennapokra. A születésnap nem átlagos nap. A 10 000 magyar állampolgár, aki Áginál született, cseperedik. Az első, aki otthon született, már húsz fölött.

Várjuk, hogy vége legyen a fesztiválnak. Polt Péter vagy akárki más, aki a főügyész lesz, fürdőruhára vetkőzve ugrik majd a medencébe az óceánjárón, amelyet elkezdtem szervezni. Gyűjtök sok pénzt, hogy együtt, otthonszületettek, családok, barátok, rokonok, ellenségek együtt szeljük át az ismeretlenség ócenáját. Portugáliából hajózzunk Kanadába. Út közben dolgozunk, jó a fizetés. Addig Ti drága és hős mamák, nagymamák ejtőzzetek, vígadjatok, egyetek, pancsoljatok. Mi majd dolgozunk. Örömmel. És esténként, amikor elül a zene is, csak nézzük a csillagokat boldogan. Érezzük, hogy eljött egy új, természetes világ, amelyet az aljas és ostoba logika nem fertőz feketére és fehérre. Minden vidám és sűrű pepita. A mutatványosok eljátszák régi tévelygéseinket. Mi iszunk csak, ölelkezünk, csókolódzunk, táncolunk és nevetünk. Milyen bolondok voltunk, hogy mindezt eddig megtagadtuk egymástól, önmagunktól!

Születésnapodra

Kedves, Drága Dániel


Valószínűleg 35 éve találkozott Mamád, Ági először a szülés valóságával istenigazából. Kórházban születtél, a szegedi női klinikán. Valószínűleg éppen 35 éve döbbent rá anyukád arra, hogy nem az a szülés, ami lehetne. Már megtanulta, hogy mi az orvos dolga a szüléseknél, már levizsgázott több orvosi tárgyból, de korábban nem feküdt egy másik, hasonló foglalkozású doktor szülőszobáján, nem érzéstelenítették, nem vágták, nem utasították fölöslegesen, hogy mit hogy kell tennie. Ma 35 éve jelenhettek meg a csírái annak a későbbi elhatározásnak, törekvésnek majd küzdelemnek, amelyet egy szakma ellenére, egy másik szakma érdekében folytat és ami miatt ma csak egy börtön csengőjéig juthatunk el, ha fel szeretnénk köszönteni. Mert a születésnap a szülők ünnepe, csak ők már megkapták az ajándékukat, a gyerekeiket. Odamehetünk a Nagy Ignác utcai Büntetésvégrehajtó Intézet kapujához és becsöngethetünk, sőt, rá is ragaszthatunk egy cimkét a kapura, amit Te terveztél: Free Geréb Ágnes. De nem tud kijönni, nem tud megszületni, nem tud megölelni, pedig éppen és pontosan ezt szeretné. Lehet, hogy még december 20-án, a saját születésnapján is bent fog senyvedni a cellájában, az igazságszolgáltatás igazságtalan műveletének áldozata- és túszaként. Igazából ő szabad, mert bűn nem terheli a lelkét. De ez csak nehezebbé teszi a helyzetét. Azt mondják a "szakértők", gondatlan. Aki ismeri, tudja, hogy ez nem igaz. Hogy miért kellett 2 gyermeknek meghalnia, nem tudhatjuk. Ahogyan sem ők, sem a bírók nem tudják. Miért sodorja a tenger a partra a halakat? Miért esik az eső? Miért hibáznak az emberek, az orvosok, a rendőrök, az ügyvédek, a bírók? Nem tudom. Talán csak statisztikailag, általában lehet valamit jól csinálni. Tökéletesen nem, mert az nem a világ sajátja. Lehet jól és lehet jobban dolgozni, lehet az embernek szerencséje, de ugyanúgy lehet pechje is. A véletlenek nem kerülik el az embereket. Az is véletlen, hogy te éppen te vagy és nem más. A véletlenekre szükség van. Ez adja a világunk változatosságát. A különbségek végtelen áradata, a koincidencák játéka és gazdagsága. Éppen ez a sokféleség segíti az emberiséget abban, hogy fennmaradhasson. A változatosság arra jó, hogy a létezők - akár egyenként - kipróbálhassák és megtalálhassák a nekik legjobban megfelelő létformákat. Nem csak a biológia, a genetika de a sors és az emberi választások is segítik ennek a variabilitásnak a fenntartó erejét. Ahogy a spermiumok közül egy, talán nem a legerősebb, de bizonyára a legszerencsésebb elsőként célbaér többtízmillió társa előtt, ugyanígy a petesejt osztódása során és későbbb, a születéskor, a párválasztáskor, az élet minden pontján milliárd, soha vissza nem térő lehetőség közül valósul meg az egyetlen, egyedi, különleges sors. Amikor a születés hogyanját az anyákra és a családokra bízzuk, akkor a végzet játéka kiegészül egy intuitív döntéssel, amely rá van bízva az arra legilletékesebbre. Arra, aki megdolgozott érte és aki kihordja a babát. Ki vállalná a felelősséget, ha egy család döntött, hogy kórházban, szülőszobán, érzéstelenítés és gátmetszés alkalmazásával szülne, hogy arra késztesse, úgy manipulálja azt a nőt, hogy otthon maradjon és bábával szüljön? De ugyanígy megkérdezhetnénk azt is: Ki merészelné - legyen akár bába vagy orvos, esetleg családtag - kényszeríteni az anyát, aki otthon akar maradni, egészséges és vállalja, készül rá, tájékozódik, ki merné tehát őt műszerek közé és mesterséges beavatkozások közé kényszeríteni? Nem hiszem, hogy bárki ezt megtehetné. Egyszerűen egészséges, szülésre alkalmas asszonyoknál ez nem az intézmények és nem a szaksegítség dolga, ez szabadságjog, alapjog. Az anya és a vele konzultáló apa dolga. Természetesen ilyenkor az anya a főszereplő. A végső szó az övé, ameddig a szülés biztonságos. Abban a pillanatban, amint azonban komplikáció lép fel, át kell adnia - a baba és a saját biztonsága, legjobban felfogott közös érdekük szerint - a szaksegítségnek, bábának, súlyosabb esetben az orvosnak. Vállalni is fogja az orvosi beavatkozásokat. Ez nem kérdés, hanem evidencia. Hogy hol a határ, mi a komplikáció fogalma, súlyossága, azt viszont egységesen és orvosilag meg lehet, meg is kell határozni. Ott számok, mérések, tapasztalati és műszeres vizsgálatok bevonására van szükség. Nem a komplikáció súlyossága, hanem a szívhangok szaporasága, a vérnyomás, a magzatvíz színe, az anya általános állapota, az elfolyt vér mennyisége elemezhető, mérhető. Ezen paraméterek megengedett határai, akár az országúton a sebesség maximuma, törvényben megadható. Aki ezeket a határokat átlépi, attól számonkérhető ennek a megokolása.


Ági megszült 35 éve. 25 éve dolgozik egy emberségesebb szülészeti gyakorlat elterjedéséért Magyarországon. Élhetett volna úgy, mint a többi kollégája. Saját fülemmel hallottam, amikor visszautasította a neki felkínált zsíros szülész-nőgyógyász állást egy magánklinikán. Ez az ő útja. Most nagyon nehéz szakaszba jutott. Olyan emberek döntenek a sorsáról, akik esetleg a saját szakmájuk megreformálásáért nem tettek annyit mint ő. Mindenesetre náluk a labda. Ágit bezárták, elhallgattatták. De ez a csend sikít. Úgy, ahogy egy intézetben nem illik. Az ország döbbent csendjében szólalt meg ez a fülsiketítő hallgatás. A csend mindig a hatalomnak szól. Ez a tükör rezzenetlen némasága. Ilyenkor a hatalom rendeltetése viaskodik a saját hiúságával. Ha a hiúság győz, a hatalom öncéllá válik és kioltja önmagát. Amennyiben azonban a hatalom aláveti magát a valóság kényszerítő erejének, önmagát képes legyőzni, kétszeresen győzedelmeskedik és fennmaradhat.

Mindennek ellenére, sőt, éppen ezért is:



Nagyon Boldog Születésnapot Dániel ...
... és gratulálok a Mamádhoz!



Erdély Dani